A piriformis-szindróma manapság nagyon gyakran előforduló alagútszindróma. A nervus ischiadicus (ülőideg) testünk leghosszabb és legvastagabb idege, mely a medencéből kilépve a piriformis izom által nyomás alá kerül. Az ülőideg a tömeges farizmok alatt húzódik, amely védelmet nyújt az ideg számára a külső behatások (ütés, rúgás) ellen.

Oka lehet:

• Túl mélyre, nem megfelelően adott injekció
• Ülőcsontot érő esés
• Piriformis izom spazmusa
• Statikai elváltozások – állandósult csípőízületi flexiós tartás/ medence előrebillent helyzete miatt a lumbális (ágyéki) gerincszakasz lordosisa fokozódik, így a medencecsontról a combcsonthoz futó izmok túlterhelődnek, hogy stabilizálni tudják a gerincoszlopot. Az izmok a fokozott, állandó működés miatt megvastagodnak, melynek következtében az ülőideg kilépési területe beszűkül és az ideg nyomás alá kerül.

A piriformis-szindróma megállapítása nem könnyű, mert szinte megegyező tüneteket produkál egyes gerincbetegségekkel (discopathia, discus hernia)

Tünetei:

• Nincs derékfájás!
• Keresztcsont területén, illetve a fartájékon jelentkező szinte állandó fájdalom, mely járáskor és üléskor fokozódik, de fekvő helyzetben enyhül.
• Kisugárzó fájdalom a comb és a lábszár területén, melyhez gyakran bizsergés/zsibbadás társulhat.
• Az ülőideg nyomásérzékeny a farizmok magasságában.
• Pozitív Laseque-jel. Hanyatt fekvő helyzetben a nyújtott láb felemelése nem teljes és fájdalmas.
• Huzamosabb idő elteltével az Achilles-reflex kieshet és a nervus ischiadicus által beidegzett izmokban atrophia alakulhat ki.

Kezelés

Tapasztalataim szerint a piriformis-szindrómák döntő többségét a mozgásszegény életmódból, hosszantartó ülő munkából eredő statikai elváltozások okozzák, melyek a megfelelő gyógytorna kezeléssel jól orvosolhatóak.